Vasárnap

Álmodozni jó, ha megtörténik az mégjobb, de néha mégis jó érzés az amúgy is szinte tökéletes dolgokon még szépíteni.

Vasárnap de.  gyöngyörű verőfényes napsütés, az utcán alig van ember...
Vonaton Setubal felé.... kétszintes tiszta vonat, a hangszórókból zene szól, mely segít a relaxációban, bár erre ezen a vasárnapi napon senkinek sincs szüksége.
A vonat átmegy az Április 25-e hídon, egyik oldalt Belém, a toronnyal, a felfedzések emlékművével, másik oldalon, a Rio de Janeiroból már jól ismert Krisztus szobor áll kinyújtott kézzel a napsütésben. A vonat körübelül egy óra múlva meg is érkezik Setubalban, az emberek leszállnak és páran a kikötő felé veszik az irányt. 
Irány kompal át a túloldalra, Portugália legszebb homokos strandjára. Aki jól birja a hideg vizet, megmártózik a kék tengerben, mások kutyát sétáltatva, homokot rugdosva, homokvárat építve, kagylót szedve, vagy szerelmeses sétálva töltik a délutánt. 

A vízben messzebbről delfinek hallatszanak és néhol előbukkan az uszonyuk, innen még nem menekültek el.....

Az óceán egyre messzebb mossa a partot, lassan visszakéne térni a túlpartra... szürke felhők borítják ott az eget és látszik a végük, a túlparton a vihar, hamarosan erre az oldalra is átér, de még süt a nap.... aztán csepegni kezd az eső, a verőfényes napsütésben, a nagy melegben ez nagyon kellemes érzés, lággyan mossa arcunk... majd ez is eláll, felszállunk a kompra, hajunkat a szél az arcunkba fujja, ami a naptól már amúgy is kipirult, de minden olyan jóóóóó.

Setubal utcáit járva lassan megy le a nap, a házakról mindenfelé kiteregett ruhák, az éttermekből frissen sült hal illat járja át a várost.....

Visszaérkezve Lisszabon sem tűnik komor nagyvárosnak, az emberek lassan sétálnak, nincs is miért sietni, mégis csak egy csodálatos vasárnap után vagyunk, így a hét is jól fejeződik be és kezdődik az új :))))

http://picasaweb.google.com/judittakacs1/SetubalTroia#