Bikafuttatás - Vila Franca de Xira

Fények a portugál parlamentből

Miró kiállításon jártunk

Új munkahely

Egy rövid kis közlemény:

Na végre...jupiii van új munkám, múlt héten kezdtem egy online reklámokkal foglalkozó cégnél, tudjátok a google keresésnél megjelenő hirdetések, facebookos hirdetések, video meg banner reklámok stb. Nagy multicégek hirdetései is kerülnek hozzánk, szóval nagyon élvezem a munkát és szerintem nagyon sokat is tudok majd tanulni.

Még egy blackberry-t is kaptam, fontos ember lettem. szóval így a gmailes leveleim is fénysebességgel érnek hozzám.

Magyaros ízek

Hát igen, elkezdtem menza-kaját főzni, lehet hogy a krumpli főzelék nem volt akkor nagy kedvenc, de itt Portugáliában megkívántam anyu főzelékjének az ízét.

A reprodukció jól sikerült :)

Hivatásos kukkolás

Lisszabon városképéhez szorosan hozzátartoznak a ablakokban "lakó" öreg nénikék, akik szinte az egész napjukat ott töltik, nézik az utcát, meg a szomszédokat...

Mondhatnánk kukkolók...

De ne tessék elhamarkodottan itélkezni, vannak akik társadalmi munkaként teszik, az amúgy is kedvelt foglalkozást. Most indult ugyanis Lisszabon két kerületében, a Senioritas szolgálat, ami a Senhora és a Security összevonása.

Most már csak az a kérdés mikor lesz a mivelünk szembe lakó néninek is táblája.

Párosan

Eper-szezon

Mert olvasni jó...

Foci vb és Santo Antonio

Június 12- Lisszabon legnagyobb ünnepe, Santo Antonio ünnepe. A város színekben úszik, szardínia illat lengi be a várost és mindenki az utcán ünnepel, müanyag kalapácsokkal, a kerületek zenével és tánccal jelmezben  felvonulnak a Avenidán, hogy aztán hajnalban kiderüljön, melyik kerület nyert az évben.

Ha valaki szereti a frissen sült szardíniát, akkor Lisszabonban  helye ezen a napon, ahol szinte minden sarkon, méterenként félbevágott olajos hordókra rakott rácson sütik, a sült hús mellett. Sangríát és sört árulnak, caldo verde- levest. Színes füzérek lógnak fentről, szól a zene és majoranna árusoktól újságba csomagol növénnyel haladnak lassan a tömegben a párok, hiszen annyi ember van az utcán. A majoranna hagyomány, papír virággal és idézettel, amit a fiúk vásárolnak szerelmüknek.

Közben persze megkezdődött a foci-vb. Pár napos késéssel, de 15-én a portugálok első meccse előtt felállították a kivetítőket, kis lelátókat és ablakokban és erkélyeken megjelentek a zászlók is. FORÇA PORTUGAL! 

Santo Antonio (június 12-13)

Márai és Judit

Portugál írók tekintetében nem tudom ki hogyan áll. A leghíresebb talán Saramago Nobel-díjas író, a Vakság c. könyvéből készült filmet talán többen láttátok. Nem, Coelho-t mondani nem ér, ő brazil.

Két hete könyvásáron jártunk... és az a nagy mosoly az arcomon annak köszönhető, hogy G.G. Márquez-zel vetekedő példányszámban és kiadásban láttunk Márai könyveket.  5 cím, az Igazi két féle kiadásban is nem rossz, de Márai szinte a legtöbb lisszaboni könyvtárban is fellelhő. És igen, itt ingyenes a könyvtár használat/beiratkozás. Így már én is megkaptam a kártyámat. 

Sevilla

Megjártuk az andalúz fővárost.

Már kezdtem elfelejtni, mennyire is jó és szép Spanyolország,és a portugálok sokszor alaptalanul illetik negatív kritikákkal.

Mert tény nem beszélnek ill. nagyon rosszul beszélnek angolul (tisztelet a kívételnek), de még hajnalban is megkérdezik az utcán csatangoló külföldit, hogy kell e segítség. (tény spanyolul),
a nyelvtudásokról még annyit, hogy a casa de pilatos-ban sikerült elcsípnünk egy angol idegenvezetést, ahol néha nehezen értettük, a vezetést, néhol nehezen tartottuk vissza a nevetést, mert hát a kedves lány bizony a képen látható "olimpik gudsztól" beszélt.

De az egész magával ragadó :) bájos, tisza, arab hatás érvényesül mindenhol. Látszik, hogy nem szegény, hangulatos, mint Lisszabon, de nem láthatók lepukkant részek, elhanyagolt házak. Egyedül talán felülről nem különösebben lenyűgőző. Amíg Lisszabon számtalan kilátója, hívogat, hogy lecsüccsenjünk ott egy padra, olvassunk, sörözzünk, nézzük a várost, a piros háztetőket, az különböző, de mégis hasonló hangultú házakat, addig Sevilla felülről semmilyen... 

Tapas... nagy találmány. Voltatok már úgy, hogy annyi jól hangzó dolog volt az étlapon, hogy azt se tudtad, melyiket kérted, hát erre a kérdésre itt a válasz :) de még a kapjunk be valamit gyorsan, de nem vagyok túl éhes problémára is itt a válasz. Hátmég a jó lenne enni valamit, hogy a sör-bor ne ártson meg. Kedvencünk a mandul szószós csirkemell volt ill. a krumpli "brava" módra. De ettünk még churrost, hát nekem nem akkora szám.

Szóval láttunk az Alcazárt, a Katedrális a Giraldával a Casa  de Pilatost, ettünk spanyol ételt, és láttunk  természetesen flamencot, ha már Andalúzia. A helyi tippet megfogadva a turistáknak szóló bárok és éttermek helyett, egy sevillaiak által látogatott Peña-ban nézük az általam a "spanyolok fadojának" nevezett műsort. Volt gitáros, táncos, féltranszban éneklő, az érzelmes dalokat végis könnyező énekes és ritmusszekció.

Sevilla

Mit csinálok munkaidőben? - Amikor persze nincs munka..

Hát igen csüngök a neten. Bokros teendőim közé tartozik, a gasztro blogok nézegetése, egy gyors-finom recept mindig jól jön. Amúgy meg, jobban szeretem, mind a szakácskönyveket, mert a süti, hús akármi nekem is ugyanúgy néz ki, mint a képen, mert hát sajnos az ételfotozáskor szakácskönyvekbe és újságokba csoda szerekkel/mérgekkel érik el a kívánt hatást. Aztán csak kipróbálálásra várnak a receptek, bár van sok kedvenc, amit azóta is rendszeresen csinálok, pl. 20 perces currys-kukoricás farfalle-tészta, vagy a padlizsános tortinelli. (ok, beismerem ez pont szakácskönyvből van, és akkor meg is cáfolom magam, mert azért imádom a szép színes képes könyveket is).

Origo-24 óra, na ott aztán minden van, a hirek mellett összegyűjti az egészség, tudomány, nöi lapozó, sport... hireit is. Napra kész vagyok ugye? csak épp a celebek hírekről maradok le...
de tényleg, hogy ez milyen aljas módon férközik be az éltünkbe...
Mert ugye, lehet nem nézni a tv-ben reflektor magazint (mégis tudom, hogy úgy hívják-hívták), story magazin és társait olvasni, de valahogy mégis csak hallunk dolgokat... na most velem más a helyzet.
Képzeljétek el, hogy egy olyan világban éltek, ahol nem tudjátok, hogy ki híres, ki az itteni barátok közt sztárja, ki a 20. való világban szereplő arc, a magát mutogató celeb-cica. isteni mi? mert ezt is tanuljuk, csak nem tudatosan. és, ha nem nézek tevét, és nem élek itt elég régóta, akkor én pedig simán elsétálok mellette az utcán. :)))
Másrészt pedig, azokat sem ismerem mind, akik megérdemelnék. A régóta alkotó zenészeket, színészeket... fura.
Még egy dolog, csak akkor édekes egy celeb újság ha tudjuk kiről olvasunk, honnan jutott oda (le). Hiába probálnám, "bepótolni a hiányosságom" e téren, ha nincs ki kicsoda a celeb világban kiokos, mert az biztos nem fog lekötni, hogy Cristina a strandon együtt napozott Ruival. (pedig eddig még Joãovel járt)
Ezzel ellentétben sajnos, jó lenne, ismerni azt aki tényleg megérdemli... na majd idővel...

És éjen a scribd.com. :)) (ingyen le is tölthető mások által feltett könyvek és újságok)
és a google reader, a design blogok és zöld blogokkal, amiket szintén szoktam olvasni.

Fred és Judit megjárta Budapestet

Hogy mennyi jó dolog van ám otthon, ne mondogassák a magyarok orrba szájba, hogy bezzeg külföldön, mert a 22 fokos felfűtött szoba jó dolog, a túró rudi és meggyes süti, a pogácsa és persze a Széchenyi fürdő kinti medencéje. Szóval megint nagyon jól éreztük magunkat otthon. De itthon is jó. Mert süt a nap, és elvileg a héten már 20 fok körüli lesz a hőmérséklet. És még egy barátunk is nyert egy díjat egy online fotóversenyen.

A képen a mi lakatunk látható, egy lisszaboni kilátóban.

http://lxphotocontest.blogspot.com/2010/03/fred-judit.html

Fogadalmak és amit majd megteszek idén

Új évi fogadamaim között szerepel, még több portugál recept elsajátítása...
ideje lenne halat venni is, nem csak elkészítve enni...

Elmenni Cascaisba és venni az orosz túró rudiból.

Venni végre csemegeuborkát, mert hátha nem olyan rossz, mint ahogy tavaly tapasztaltam.

Marketinges munkát kapni.

Beosztani az otthonról hozott aszalt meggyet.

Többször belemenni az óceánba.

Új év...

Június 30-án olyan 4 óra körül érkeztem meg tavaly...
Hát akkor megpróbálom kicsit összefoglani, milyen is itt az élet.
Kellemes, békés, egészséges... éljen a hegymentes napi gyaloglás meg a olíva olaj...
Na de van amit utálok, igen ez a jó szó rá... kiborululásaim kizárlólagosan a hideg miatt történnek, nem nem kint, ott max néha egy kiadós zápor áztatt ronggyá... hideg a lakás... tudom, sokszor mondtam már, de nem tudom felfogni, hogy lehet megszokni egy 10 fokos konyha-nappalit, ahol mozdulatlanul iszod a meleg teát, mert a hidegben lebénulva érzed a végtagjaid... nincs dupla ablak... ez a hülyeség netovábbja, mert hogy otthon arra biztatnak mindenkit, hogy a dupla ablakjaikat cseréljék jobbra, mert az jobban szigetel... ezt aztán biztos nem szokom meg... vagy fogom fel ésszel...kérem szépen, ha nekem itt valaha saját lakásom lesz, még ha Mo-ról is kell üvegest hozni, de dupla ablakom lesz... és ha már tovább ábrándozok, akkor nyitható és nem csak tolható ablakom lesz... és igen minden szobának és a konyhának is lesz, legalább egy!

Szeretem a szuper kockás gumicsizmám és a még mindig meglévő piros ernyőm, de mégse szerettem az egyre többször, egyre többet eső esőt.

Szeretem a kék eget és a napot, ami sokszor a nagy esőzések után bukkan fel.

Szeretem, hogy az óceán fél órára van.

Szeretem, hogy a pénztárnál az emberek nem tolakodnak, és a megnyíló pénztárhoz is sorban mennek. Szeretem, hogy szinte mindenből lehet kapni szépet és szagosat, paradicsomot, petrezselymet, epret... Szeretem a halakat, a rákot, a kagylót, a polipot. Szeretem a sajtokat.

Hiányzik a túró rudi, a túróm, a meggy, még ha csak konzerv is. A jó hartai vagy gyulai kolbász, a pick vagy herz szalámival egyetemben. Kárpótol a sok finom sajt, olivabogyó, meg anyu kedvence az itten kapható finom kesúdió. Meg a zöld bor... Meg van még pálikám is.

Szeretem, hogy a bankok jól működnek, 26 éves koromig, ingyenes a legtöbb tranzakció.

Szeretek a központban lakni és egyszerűen csak hazasétálni.

Szeretem az otthon főzött kávét. De nem szeretem a portugál expresszót a kávéházakban, mert keserűek, cukorral meg ihatatlanul édesek lesznek.

De azért csak szeretem az itteni életem, életünk.