Monday, June 11, 2012

"Be so good, they can't ignore you" - Steve Martin (legalábbis ez a tervem)

Amikor kicsi voltam tanár néni akartam lenni, aztán meggyőztek, hogy abból nem lehet jól megélni. Aztán éveken át tanítottam spanyolt, és ezekből a magánórákból azért elég jól megéltem suli mellett. Végeztem, Portugáliába költöztem és lett "rendes" munkám. Mígnem egy napon bekerültem egy csoportba és megismertem pár embert, barátot. Ők is megismertek, és így kezdődött...

Felkértek, hogy legyek vendég blogger egy éves marketing konferencia blogjában. (cikk) De még mielőtt, megjelent a cikk, egy iskolába is kerestek helyettest, egy kurzus digitális reklám moduljához. Hát én lettem, így indult "tanári pályám". 15 óra, 9 már megvolt. Annyira izgultam elsőre, mégis 15 ember meredt rám 3 órán keresztül. Hatalmas érzés, hogy külföldiként, megértenek és elismernek. És, ha már magamat fényezem, mégis csak a saját blogom (naplóm) tegnap pedig "Erasmusos-Egyetememen" beszéltem social mediaról közel két órát. És itt még nincs vége, megyek még egy másik egyetemre is és aztán kitudja... most nem állok meg...