Színház a boltokban

A júniusban ünnepel Lisszabon, a "Színház a boltokban" is a program része, és állítom, az eddigi legjobb és legérdekesebb program volt, amelyen Lisszabonban vettünk részt.

Lisszabonban több, régi kicsi és több, mint vagy legalább majdnem száz éves, valamilyen termékekre specializálódott bolt van.

Igazán érdekes ezeket csak úgy is meglátogatni, mert a legtöbb nagyon szép belülről, de ennek a programnak köszönhetően bemehettünk a "színfalak mögé" is.

Ezek a boltok fél órás kis előadásokat tartottak, ami összefüggött az árult termékkel vagy épp az alapító családdal. Néhol zene, zongora, harmonika vagy gitár kíséret is volt, énekeltek, jelmezbe öltöztek és sokszor bevonták a nézőket is.

Mi péntek este egy "az egyetlen nem boltban" hanem egy kávézóban kezdtük. Vagyis nem pontosan kávézóban, hanem tejeldében, tejivóban. (Ma már nem arról híres, hogy tejet árulnak, az pont dobozos, de van süti és mindenféle más innivaló). Nagyon-nagyon szép belülről: kép
Itt a mese arról, szólt, hogy az alapító egyik unokája, hogy kötött ki Írországban, a Titanickal.

Ezután vettük kalapunk és mentünk a konzerv-boltba (kép). Ahol száznál is több féle halkonzervjük van: tonhal, szardínia, makréla, tőkehal és különféle fűszerekkel meg zöldségekkel. Jaj, ha visszamegyek, nem is tudom, hány félét veszek majd. Az itteni darab a szardíniákról szólt, harmonikával kísérve. A fő mondanivaló, "vesszek a grillezett szardínia (aka. pl. a Szent Antal ünnepség legfőbb étele) és éljen a konzerv szardínia".

Harmadikként a fonalboltban voltunk. Itt nem maga az épület, hanem a rengeteg színű és mennyiségű fonal fogott meg. Táncos előadást nézhettünk itt meg Ariadnéről.

A pénteki utolsó előadás a veteménymag üzletben az örök életet adó magról szólt.

A maratón folytatódott szombat délelőtt, ahol jártunk még egy kalapboltban (kép). Egyedi ingeket és zakókat készítő szabónál (kép), ahol megtudtuk, hogy is készül az egyedi méretre gyártott ing és zakó. Évente csak ingból 2500-3000 db készül. Az egyik "kávét-teát-csokoládét-kekszet-forgalmazó boltban"(kép) a portói borról hallgattunk meg egy kis előadást. Figyelem, a boros üvegeket nem szabad letakarítani, minnél porosabb annál jobb. Hogy hogy is van ez, ez itt nézhető meg.

Végül pedig a szombati első megálló a "Babák kórházában" volt (kép), több ezer baba és baba darabok. Van több szekrény csak kar, arc vagy épp láb darabokkal. (kép)

Hát erre jártunk.

Egy olyan országban élek...

Egy olyan országban élek, ahol manapság a reggeli híreknek csak két fő témája van: a foci és a gazdasági válság, ahol nem telik el nap, hogy ne lenne szó elbocsátásokról, a bankok leminősítéséről, a lakosság eladósodásáról, vagy az egyre gyengülő vásárlási erőről.

Ez az ország, ahol a foci mindenek felett áll. A leghíresebb portugálok Christiano Ronaldo (jelenleg a Real Madrid focistája és Mourinho, aki ott edző), ahol a miniszerelnök lemond (José Socrates), de a Porto FC elnöke Pinto da Costa, már vagy 30 éve ül az elnöki székben.

Egy olyan országban élek mely, élen jár a meghirdetett sztrájkok számát tekintve. Ahol heti szinten volt metró és buszvezető sztrájk a reggeli órákban, vagy hétfőre és pénteki napokra eső vonat sztrájk és mindig látni lehetett meglepődő embereket.

Egy olyan fővárosban élek, ahol létezik még kiskereskedelem, sarki zöldséges, vagy egyéb termékre specializálódott bolt (kalapos, kesztyű bolt, konzerveket áruló szaküzlet stb.)

Ebben a fővárosban található a világ legrégebbi könyvesboltja is.

Itt található Európa legnagyobb bevásárlóközpontja (Dolce Vita Tejo) outletje (Freeport), kaszinója (Casino de Estoril), és hídja (Ponte Vasco de Gama) vagy korábban Európa legnagyobb karácsonyfája.

Egy olyan országban élek, ahol télen didergek a 13 fokos nappaliban.

És ez az az ország, mely a megújuló energiaforrásokból nyert, környezetbarát energia termelésében élen jár Európában. Itt található Európa korábbi legnagyobb szélerőmű parkja is (Parque Eólico do Alto Minho).

Ez az az ország, ahol az abortusz még csak négy éve legális, 2007 óta.

Ez az az ország, ahol hónapokat kell várni egyes kórházi időpontért. De ennek az országnak az egyik legalacsonyabb a világon az újszülöttek halálozási aránya, és jobb, mint az európai uniós átlaga.

Egy olyan országban élek, ahol napi szinten hallani a bankok és hitelintézmények leminősítéséről. De ez is az az ország, ahol a világ egyik legjobb ATM hálózata van kiépítve, olyan műveleteket lehet végrehajtani, amely még Németországban, Angliában vagy az Egyesült Államokban sem lehetséges. Ez az az ország, ahol semmilyen banki műveletért nem kell külön fizetni, legyen az pénzfelvétel vagy átutalás online vagy akármilyen ATM-en keresztül.

Egy olyan országban élek, ahol a hagyományok még erősen élnek, ahol a város régi, elhagyatott, felújításra szoruló épületei az elmaradottságot tükrözik. De ugyanakkor, ez az az ország mely feltalálta a biometrikus fizetést a benzinkutakon. Ez az az ország, amely rendkívül előrehaladott a tenger hullámok általi energiatermelési kutatásokban, ahol több vállalat dolgozik a NASA.

Egy olyan országban élek, ahol színházat rendeznek a metróban, és ahol kifejlesztettek egy nagyon kényelmes rendszert az autópályadíjak kifizetésére. (via verde - elektronikus doboz, amelyet a jármű szélvédőjére rögzítenek, így nem kell megállni a fizetőkapuknál, hanem a fenntartott sávban egy elektronikus rendszer rögzíti az áthaladást.)

Ez az az ország, ahol a lakosság fejenként 40 kg szardíniát és tőkehalat eszik meg együttesen. És amely ezért annyi tőkehalat importál (200 ezer tonna), hogy a norvég kvóta (210 ezer tonna) csaknem mind itt köt ki.

Ez az az ország, amely feltalálta az előre fizetett mobiltelefon kártyákat és ahol a legtöbb embernek legalább két különböző szolgáltatónál van telefonja. És ez az az ország, mely Európában legtöbbet használja a mobiltelefonját.

Ez az ország adja, az európai biztosság elnökét (José Manuel Durão Barroso).

Ez az az ország a világ legnagyobb parafatermelője.

Ez az ország törölte el elsőként a világon a halálbüntetést és ez az ország is, hol még csak négy éve legális az abortusz.

Ez az az ország, amely megtanította az angolokat teát inni, az első angol királyné, aki öt órakor teázott portugál volt.

És én ebben az országban élek két éve.

Ez az ország Portugália.

Úton

Országjártunk, Észak-Alentejo, a spanyol határhoz közeli rész. Dimbes-dombos, paratölgy ligetes, mezei virágos rét, gólyafészkekkel, kis falvakkal. Szeretem a természetet, de a kis utcás falvak, városok még ennél is jobban vonzanak. Több száz képet tudok készíteni a szűk utcákról, ahol minden ház fehér és az ablakokat meg az ajtókat sárga festék keretezi. Ezen ajtók pedig zöldek vagy barnák. Majd az ajtó előtt hatalmas cserepekben és kaspókban virágok, hortenziák és rózsák. A lakosok pedig kiülnek az utcákra, a legtöbb bácsin pedig ing és öltönynadrág. Kifogástalan állapotban, szépen kivasalva. Beszélgetéssel töltik a napot, útbaigazítják, azt aki eltéved, vagy csak keres valamit.

Ezen kisvárosok Portalegre, Marvão és Castelo de Vide. Dombra épültek és mindegyiket várfal veszi körül, ami megmászható és körbesétálható. A kilátás gyöngyörű, zöld, vagy piros pipacsos, paratölgyekkel meg oliva ligetekkel.

További képek itt

Sárgába és lilába öltözött Lisszabon