Nemzetek

Igaz is, még a többi diákról nem szóltam: a haladó csoportban van 4 spanyol, 3 olasz, egy dán, egy lett, egy német, egy skót, egy japán és ketten vagyunk magyarok. (Károlyiból kettővel felettemről :D)

A japán fiúról annyit, hogy nem beszél angolul, csak "brazilul". Amikor Külkeren tanultuk, hogy milyenek a japánok, csak elmélet volt íme a gyakorlat:

Holland fiú-nem beszél még portugálul és a japán srác (akiről addig nem tudtunk semmit)
Honnan vagy? Hogy hívnak? Régóta vagy itt? Itt fogsz tanulni? A srác csak mosolyog... de tényleg telivigyorral. Do you speak English? -kérdezi a holland. És a japán továbbra is csak mosolyog...
Persze, hiszen nem illik nemet mondani. (csak zárójelbe kérdezem, ha órán nem ért valami és megkérdezi, majd a tanár visszakérdez, hogy érti e már, sok sok sim,sim a válasz)

Covilha amúgy egy kis város, és itt vagy évközbe van élet, akkor jönnek a diákok, most csak mi vagyunk "nagyon külföldiek", mindenhol megnéznek minket, képembe bámulnak. Mondják is, Portugália zárkózott, ez meg itt ráadásul Beira Interior- tehát belső rész- mégjobban. De persze, ha megkérezek vmit, hogy hol van, akkor segítenek.

A spanyolokról írnék még, 4-en vannak. Az egyik scrác Galíciából. Ez most azért fontos, mert ő nem úgy beszél angolul, mint a többiek, és a portugálhoz is természetesen jó kiejtése van. (a gallego miatt) A másik három, Andalúziából (Almeira), Segovia, Valladolidból. hát.... a szokásos. Az andalúz lány nem is beszél, 8 éve tanul, de általában én tolmácsolok neki. Megtanítottam neki, hogy nem azt mondjuk: I e-speak e-spanish :) 

Szóval általában 3 nyelven beszélek, néha észrevétlenül váltok spanyolról angolra, vagy csak néhány szót teszek bele. Ezt még nem szoktam meg.

A portugáloknak az étel a legfontosabb... majd a kávé, majd a sütemények...

mondta a tanárom ma. hát akkor én is újabb bejegyzést szentelek ennek. Lássuk:
a mai menü:

És a kávé: nos rengeteg féle van, de összességében sokkal erősebb, mint nálunk. 
A kávé (café) az expresszó. Bica is ugyanezt jelenti.
Ha kávét kérek tejjel, mindig megkérdik, hogy kicsit vagy nagyot kérek.
Utána az arányok jönnek, mennyi tej, mennyi kávé. A galão tejes kávé nagy méretben, ez lehet világos és sötét. 

Most jön a kedvencem, igazán szép dolog lenne, ha Magyarországon is az lenne a műzli dobozán ahogy ténylegesen kinéz a műzli. Én mint a becsapáshoz szokott fogyasztó megvettem a hipermarketben a a piros gyümölcsökkel feliratos dobozt, bizva benne, hogy néhol lesz is benne, eper, málna... De ami a dobozban volt, az minden képzeletemet felülmúlt.

A kép nincs retusálva tényleg egész málnák és eprek, meg cseresznyék és áfonyák voltak benne.

tehát mégis van annyi eper a világon :)))

Cukormérgezés

A másik ok amiért jó a séta, hogy kicsit lemozogjam ezeket az ételeket.

Feltehetőleg cukormérgezést fogok kapni. Itt minden édes, túlzottan is.

A kilós cukron van egy recept: fél kiló cukor, fél kiló mandula, 5 tojás, fahéj...
Mindenben van cukor, ma örültem a menzán a lila káposztának, de csak addig amíg meg nem kóstoltam, mert még abba is tettek.

Nézzük a sütiket például, amit eddig próbáltam:

Pastel de nata, fő összetevői cukor,cukor, és sok tojás... olyan leveles tésztába téve...
egész finom, de sokat nem tudnék enni belőle.

Első tanítási nap reggelivel vártak minket: szendvics és pasteis de nata, csokis süti,
és egy olyan sütiképződmény, hogy leveles tésztába sajt és valami sonka van sütve (a tészta persze gondolom ugyanolyan, mint ennek a csokis változata, sajt és sonka helyett csokikrém- ilyen nálunk is van, de nem ilyen édes)

De anyu ne aggódj nem halok éhen, a hipermercadoba azért találok megszokott dolgokat, és a menza a héten még elég olcsó is: 2 euro: leves, főétel, zsemleszerűség, gyümölcs vagy joghurt, pohár narancslé... 

ja és a felvágott, hát nem valami jól néznek ki, eddig még nem mertem venni, majd a sonkából.
De ha jön valaki meglátogatni egy rúd pick szaláminak örülnék :))))

Reklám...

Nagyon tetszik, szabad fordításban: igyál ilyen frissítő narancslét, mert akkor nem kell használnod a légkondicionálót és így felfrissíted a bolygót is.

Covilha

Az első képen látható, hogy igen csak formában tart a sok fel-le-fel-le gyaloglás, mert a koleszból, kb. onnan van a kép, általában a túl oldalra kell átmenni, mert ott van a központ. A második képen látszik az egyetem (bordó épület és környéke). Ja és miért mondtam, hogy jó a séta, mert a meleg elviselhető a hegyek miatt folyton fúj a szél. A kolesz is úgy van kialakítva, hogy az apartmanok ablakai két felé néznek és durva huzatot lehet csinálni. 

1.

Miután leszállt a gép és megtaláltam a jó irányba menõ reptérbuszt és leszálltam a jó megállónál, segítséget kértem, hogy merre is van az én utcám, mert ugye 22,5 kg-os böröndöt nem szívesen húzkodok ide-oda...mert hozzá kell tennem pici kis macskakövesek a járdák-ami nagyon tetszik, de a böröndhúzást nem könnyítik...


Az éjszakám a lisszboni diákszállón hát- nem tudok emeletes ágyon felül aludni, mert hányingerem lesz és szédülök(józanul).


A portugálok nagyon-nagyon segítõkészek, reggeli indulás Covilhaba, a diákszállós csaj azt mondta menjek metroval, egy megállót majd szálljak át a másik metróra (megj: 4 van, és a várost kb. 700 ezren lakják).


Tehát elindultam, de akit ismeri a tájékozódási képességem, az nem csodálkozik, hogy már a sarkon megkérdeztem, merre is van a jó irányba menõ metró, a nõ mondta ne szálljak fel egy megállóra, mert csak egyenesen pár perc séta, én meg húztam a böröndöt (eredménye kisebb képzõdmény a két kezemen), tehát hõsiesen húztam a böröndöt a macskaköveken. És tényleg közel volt... ott aztán eszembe jutott van busz is a buszpályaudvarra, na de honnan is indul, újabb segítségkérés, segítettek is, meg mondták ne metroval menjek, mert bár az gyakrabban jár, de én nem tudnám levinnia böröndöm (ebbõl ezt vonom le, hogy nincs mozgólépcsõ?!) busz jött én meg felszálltam, de itt még nincs vége, mert a buszon se tábla, se fényújságon, se hangosban nem árulták el a következõ megállót, hát én kérdeztem...Az afrikai származású nõt akitõl tudakoltni probáltam, mondott valamit, erre odjött egy férfi, hogy hova mennék, mondtam erre, mondta majd szól.Csakhogy... a megálló elõtt a nõ mondta a következõ, a férfi mondta most... szerencsére a férfire hallgattam. Börönd le, Judit le a buszról, irány a pályaudvar, még 25 perc az indulásig, bemegyek az épületbe, irányba veszem az információt, mondom, hogy
- hol tudok jegyet venni Covilhaba?
- mi az a covilha? - kérdezi az info pultos
- Egy város
- Akkor sem tudom, de a buszpályaudvar szembe van.
(Oké tényleg a metro lejárathoz vagy hova mentem, de akkor is, méreteit tekintve, olyan, mintha, Budapesten nem tudnák, hol van, Kaposvár)


Na és akkor buszoztam kicsit több, mint 3 és fél órát.



elvileg látszik a repülő útja...





"Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj...
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát"

és leszállás előtt Lisszabon....

Búcsú Gábortól

Az eper joghurtban eper darabkák ugrálnak (meg fa kéreg)... és egyéb hasonló tanulságos mondatok... ja és a mobilt (se) tudom elkapni ha dobják felém...

Finom koktél recept: vodka, grapefruitlé, mandula szirup, kék curacao szirup

"A szerelem az embert sosem akadályozza meg abban, hogy végigjárja Személyes Történetét." (Coelho - Az alkimista)

Melindával

Nos így két nappal a pénteki indulás előtt (jó-jó már tényleg parázok) Melinda (igen, szemfüleseknek a kép tényleg az Urániában készült) (jó sok a zárójel) --

tehát Melinda hazajött Kufsteinből és mesélt az Erasmus életről, tanács minden jövőbeli erasmuszosnak: ne higgyétek, hogy csak a dombornyomott bankkártyát fogadják el, mondta, hogy a Lidl-be pl. pont azt nem fogadják el, és jó a mezei khb maestro kártya, na persze van ahol meg ezt nem.

És A kép:

Back to Uránia

Nyolc nappal az indulás előtt, ma Adriánnal találkoztam. Kaptam tőle egy jó kis könyvet (Coelho: Élet - válogatott idézetek), hazafelé olvasgattam, az elején a legjobb idézet:

"Csupán egyvalami választhat el az álomtól: a kudarctól való félelem." (Az alkimista)

Búcsúk még...

Egy kis photo-shop trükkel, de nem szerettem volna, ha Réka és Mse lemarad a képekről. 

Tegnap Attilától búcsúztam el, de kivételesen nem az Urániában, ugyanis nem kocsmából-kocsma lett...

Ja és az új ismerős...

Mi fog hiányozni?

most tényleg, aki már volt hosszabb ideje az biztos tudja, aki még nem az gondolkozott már ezen hogy, mi fog hiányozni Magyarországról? 

Azt hiszem nekem legjobban a túró rudi.

Nektek? 

Az első (utáni)

Hello World!
...köszöntése van a wordpress blognak, végül mégis a blogspotot választottam -de ezt elloptam-,
és ahogy Ádámnak tegnap megígértem, még utazás előtt elkezdem a blogírást.

12 nap múlva repülök, addigis búcsúzkodok. Ezekről jönnek a képek (senki sem félti a személyiségi jogait ugye? :)
Réka kár, hogy korábban eljöttél, Kriszti nem is látszol kicsibe olyan ijedtnek :)

Hát itt leszek...