Szóval miután összeköltöztünk és mindenki beadta azt ami volt otthon, szinte megvolt mindenünk ami kellett ahhoz, hogy elinduljon közös életünk. A többi meg itt meg megvolt a házban, de aztán így két hónap alatt, rájöttünk, hogy az nem tól jó, ha a szendvics-sütő egyik fele éget és néha málik róla a bevonat, illetve ha a kivasalt fehér póló után pici fekete pontokat kell lerázni az anyagról. Így hát megvettünk első közös használati tárgyainkat.
Közös. Felét ő fizette, felét én. A mienk...
Jó dolog közel lakni az óceánhoz, mégis másfél órás kocsikázás kellett ahhoz, hogy egy olyan hullámos partra menjünk, ahol először végre nem éreztem jéghidegnek a vizet :))
Katt az albumra:
 |
| praia |
Azt hiszem nem lesz ezzel baj, hogy leírtam, hogy 55, igazán semmi titkolni való nincs benne, jó párat úgyis letagadhatnál belőle.
Az egyik barátom például nem tudja, hány éves az anyukája, egyedül az apja tudja a családban, a kor az titok. A személyi dokumentumok félve őrzött titkos papírok. Így aztán hogy mondhatná, hogy anyu de jól nézel ki a korodhoz képest is :)))
"Ami jó, azt kétszer is szívesen hallja az ember. " - Seume
Boldog szülinapot mégegyszer, sok puszi Lisszabonból.
Már most tudom, hogy ez csak egy kis bejegyzés kezdemény, mert a sor idővel nőni fog, napról-napra, talán óráról-órára is, ahogy egyre több napot dolgozok a hostelben...
Hát igen, nem mindenki angol anyanyelvű, a towel, az ázsiak nagyrészének problémát okoz, hogy még is mit kérdezek. "Do you have a towel, or do you need one" - tower????
Aztán megismétlem, elmutogatom, hogy mégis mire van, a törülköző? Megéri, a válasz: yes...
Kérdem én, hogy mégis melyik, a van, vagy a kell az igen, erre persze megint rávágják, hogy igen...
És ilyenkor nem jó azt kérdezni, hogy: "yes, do you have?" mert sok kultúra nem mond nemet, és ez esetben a szerencsétlen törülköző nélkül maradna...
Egyébként is az ázsiaiakra jellemző, hogy nem beszélnek jól angolul, tiszetelt a kívétélenek, de legtöbbször a legalapabb szavakat sem értik, ami hát oké, nem mindneki tudhat angolul, ráadásul ez egy teljesen más strukturájú nyelv neki, csak hát mindenre bólogatnak és igeneznek, aztán kiderül nem értenek semmit.
Az olaszokkal annyival könnyebb, hogy szinte azonnal mondják, sorry, my english is very poor :))
De azért ne tessék általánosítani :))
A lényeg először is, van tartózkodási papírom 5 évre :))
Na de, ez nem volt oly egyszerű... Először helyi önkormányzat ahol, 0 perc várakozás és 2,7 euró kifzetése után kaptam egy papírt, mely szerint ezen-meg ezen a címen élek, Freddel "comunhão de mesa e habitação" kapcsolatban, ebből a mesa szó az érdekes mely asztalt jelent. Mindig is tudtam, hogy az étel ennyire fontos a portugáloknak, a kávé után/mellett a legfontosabb... és ne vegyél el portugáltól ételt, szóval így talán mégis érthető hogy nem "ágy" a kapcsolat alapját adó bútor :))
A városi kamara aztán kiállította nekem a tartózkodási papírt. A részleg ahol ezt intézik, csak EU-s állampolgárokkal foglalkozik, ha nem lennék EU-s teljesen máshova kellene mennem, ez azért érdekes, mert miután kb. 30 percet vártam és sorrakerültem, mondom magyar vagyok, majd meglepett a kérdés, hogy na és Magyarország EU-s tagország... kérdem én, ennyire rossz helyen várakoznék?! aztán a kis leggördülő az űrlapon a hölgy segítségére sietett, nehogy már fejből kéne tudnia mind a 27 országot... még 7 euró és immár 5 évig "nem turista" státuszban vagyok itt. Ezzel a papírral ingyen mehetek aztán akármikor a várba :)) Ahonnan csodás panoráma nyílik az alattunk elterülő, néhol kielemkedő Lisszabonra, piros tetős házacskáira, macskaköves utcáira, zöld parkjaira... meg a friss levegő, a kellemes nyári szellő....
igen, itthon vagyok itt is :)))
