Véletlen

Borús idő... szürke ég... esik is néha... tudom ez a normális az időtájt, de akkor is vissza akarom kapni a kék ég, verőfényes napos napokat... persze ha kérhetném még messzebb mennék vissza az időbe, nem azért mert valamit máshogy csinálnék, de annyi mindent akarok még itt csinálni Lisszabonban.Véletlen... vagy csak események sorozata, mi hol is kezdődött, ezen tépelődtem ma reggel, kicsit náthásan ébredve, gondoltam is épp ideje, egy kis téli náthának... még ez is jó itt... de hol is kezdődött minden? assszem, határozottam (jó kis ellentmondás) még általánosban, angol kéttannyelvűbe készültem, aztán végülis csak a spanyol kéttanynyelvűbe jeletkeztem...közgáz, állítóttam hatáozottam, ha bárki a középiskola alatt kérdzete a terveim, mégis külker lett belőle... aztán erasmus vagy leonardo spanyolországban, volt a következő határozott tervem, Portugália lett...  koleszban akartam laki, de drága lett, az véletlen, hogy kikhez költöztem, vagy kiket ismerünk meg? ha az is volt szerencsés vagyok, barátok Károlyiból, Külkerről, Covilhaból, Lisszabonból...                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                   

Márai: Eszter hagyatéka - "Nem hiszek a véletlen találkozásokban. A világ törvénye olyan, ami egyszer elkezdődött, azt be is kell fejezni. Nem valami nagy öröm ez. Semmi sem érkezik idejében, semmit sem ad az élet akkor, amikor felkészültünk rá. Sokáig fáj ez a rendetlenség, ez a késés. Azt hisszük, játszik velünk valaki. De egy napon egyszer észrevesszük, hogy csodálatos rend és rendszer volt mindenben... két ember nem találkozhat egy nappal sem előbb, csak amikor megértek e találkozásra. ..." 

Nem vágyom haza, nem hiányzik... talán ahoz több időt kéne külföldön tölteni, hogy igazi hazafias, honvágyam legyen... most csak jó érzéssel tölt el, ha egy utazási iroda előtt elsétálva "Szilveszter - Budapesten" láttok, ha a Vilitől kapott otthoni vegetát megpillantom a konyhában,  több magyar zenét hallgatok, még az utcán is, aztán meglepődve kapom fel a fejem, hogy miért is bezsélnek körülöttem portugálul, néha ismerősöket vélek felfedezni portugálok arcában... aztán sétálok tovább, és megnyugszom, hogy még nem kell búcsúzkodnom a várostól, még itt vagyok...                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

"... And they'll meet one day, far away
And say "I wish I was something more"
And they'll meet one day, far away
And say "I wish I knew you, I wish I knew you before..."