Egy kenyér és egy kalács ill. ami maradt belőle. Fred mondta, hogy ideje lenne feltenni a blogomba.
A történet úgy kezdődött úgy egy hónapja, hogy a sok gasztro blog olvasásnak köszönhetően találtam egy kenyérreceptet ahol csak össze kell keverni a hozzávalókat, majd egy napot a hűtőben vagy 12-16 órát a konyhában hagyom, áthajtogatom amíg melegszik a sütő és 50 perc múlva kész az állományfokozóktól és egyéb kimondahatatlan adaléloktól mentes kenyér. Magokkal ha akarom, vagy kukoricaliszttel, vagy rozsliszttel, vagy a burgonyáskenyér.
Innen aztán nem volt megállás, azóta se vettem kenyeret.
Ha azonnal akarok kenyeret, nincs rá fél napom, akkor itt a szódabikarbónás verzió, ami inkább ilyen portugál broa jellegő (érts: nem lyukacsos, levegős).
Múlt héten kürtöskalácsot sütöttünk, van még mit tökételesíteni, mert az adag fele lecsúszott a formákról. (izé az alumimumba csavart papírgurigákról, de az ízre, nem lehet panasz. Fred szerint jobb volt, mint amit Szentendrén ettünk, én inkább csak azt mondom, hogy a legjobb a Ferenciek teri aluljáróban volt, mielőtt megszünt.
Tegnaptól pedig itt a kalács, a képen a második kalács fele látható. Én méricskélem a hozzávalókat, de ő daggaszt, aztán én fonok.
Ma megint voltunk futni, eddig sose vonzott, mi értelme köröket leírni egy pálya körül, vagy utcán futni. nade most, itt most kék az ég, 20 fok napon, és hát mégiscsak a tejo-oceánparton futunk. Az egészséges élet jegyében...
Ja és még egy dolog amit hétvégén tanultam: almaecetet hajöbliítés, a sok hajszárítózás kicsit kiszárította a hajam, de most olyan selymes és puha, jobb, mint bármely kondicionáló amit eddig használtam, ok, az emlékeim lehetnek kicsit rosszak, mert már évek óta biztosan nem használtam, a természetes termékek jegyében. De ez majd egy másik bejegyzés lesz egyszer...
No comments:
Post a Comment