Esta postagem para todos os que nao sabem portugues embora costumam voltar ao meu blog

Kedves Laci és más portugálul nem tudó mégis hűséges visszatérő olvasóm :))

Egy hónapja és három napja vagyok itthon, najó pár óra múlva lesz csak három nap egészen,
az óra számolásokat amúgy is komolyan veszem, 47 nap és 2 óra múlva újra Lisszabonban leszek...

Nos tehát, az első héten próbáltam magam túltenni azon hogy újra itthon vagyok, és minden szürke és hideg, és az embereken látszik, hogy mennyire megviseltek, és minden szürke... a bőröndömet napokig nem pakoltam ki, átmenetinek éreztem mindent, megszokott dolgokat nem találtam a helyén... aztán a több hónap kp-i fűtés nélküli lakásban fagyoskodás után itthon ledöntött valami és szépen megfáztam (a 22 fokos lakásban) és egy hétig erőtlenül feküdtem és többször csodáltam a remek magyar tv műsorokat, erről jut eszembe, első délután, a nagyim a nappaiba tv-zet és valami "josibarát" ment valami 2-es csatornán, se a műsort, se a csatornát nem ismertem, éljen a tv2 logóváltás :) na szóval jobban lettem, a sok vitamin és a lelki muszáj meggyógyulni hatására, ugyanis jött Fred :)... persze amikor zárják le a München-i repteret és késnek a gépek, amikor ő jön... 5 óra késés...de nagyon jó volt, hogy itt volt :)) igazán nagy élmény oylan embert látni, aki úgy élvezi a havat, mint egy kisgyerek, rugja, dobálja, veri le a faágról, és még a műjégre is rámerészkedik és esés nélkül végigbirta az egy órát.

na ennek is már több, mint egy hete, azóta gőzerővel dolgozok a szakdogámon, cél: ápr. 21-én bekötve leadni a külkeren, hogy aztán jól megérdemelt pihenéset a napfényes Portugáliában töltsem.

"A szerelem értékét az akadályok emelik. A könnyű siker megfosztja a varázsától." -  Stendhal

Esta postagem para todos os que nao sabem portugues embora costumam voltar ao meu blog, Obrigada :))