Guimaraes és Porto

Guimaraes

Porto

Katt a képekre!

Móni ne izgulj jó lesz kint :)))

Szerintem normális, hogy kicsit mindenki izgul, mert az ismeretlenbe indultunk...

De a repülőről leszállva már nem volt időm, azon filózni, hogy mi lesz, mert meg kellett találnom a hostelt egyedül Lisszabonban....

És aztán telnek a napok majd hetek legvégül a hónapok és megszokod az új életet, új életritmust, és rájössz, hogy ez most nem egy hosszabb vakáció, mert elfogy a hozott liszta bugyi és habár néha semmi kedved kimenni a lakásból muszáj boltba menni, mert az éhség nagy úr... de közben minden annyira jó lesz, hogy nem sietsz majd haza, még ha lesz is aki hiányzik.

Hazavágyni? Úgyis minden elmúlik, néhány dolgot jobb nem siettetni...
Januárban ócánparton sétálni, zöld fákat látni, 16 fokban kellemesen elleni az utcán, 6 fokban portugálhoz méltán "fagyoskodni" az utcán, és megszokni, hogy néha 15 fokban is le kell vetkőzni otthon. 14 fokos konyhában vacsizni és igen leülök evéshez, bár mindig eszembe jut, hogy anyu mindig mondta, ne ülj le a hidegben, mert felfázol... de mindent megszoksz és nem csak megszokod élvezed... 

Itt is lesznek barátaid, akik majd akkor fognak hiányozni, ha már nem leszel itt...

Én Lisszbonban is otthonra leltem...

“Ha például délután négykor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb leszek. Négykor már tele leszek izgalommal és aggodalommal; fölfedezem, hogy milyen drága kincs a boldogság. De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe szívemet… Szükség van bizonyos szertartásokra.”

(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Egy ok, amiért szeretek itt lenni :))

amikor nincs itthon csokoládé

a cukor mérgezéstől való félelmem már a múlté... most épp az a legnagyobb problémám, hogy már elmúlt éjfél és úgy 22:57 kor annyira megkívántam a csokit... és most nem volt itthon, még egy kicsi pici kocka se... ilyen még nem volt... már mint olyan volt hogy nem volt itthon csoki, de akkor nem is tört rám a csoki evési kényszer... a szekrény felforgatva... aztán jött a megmentő... olvasztani való konyhai csoki... nem rossz... egy kocka... most már jobb... sokkal jobb...

Norte

Vannak jobb pillanatok, jobb hónapok, félévek, és ezeken is belül különösen jó percek, napok, hétvégék... na ez egy ilyen volt...

A szilveszter kipihenéseként, északra mentünk.
Szavakban összefoglalva: zuhé-éjszaka-nap-eső-nap-szivárvány-nap-nap-nap
Óceánpart-homok-csak horgászok-hullámok-kék ég-szíves házak
5 ágyas hotelszoba-több helyen érdeklődés -kávézók-espanada-kávé-kávé-cappuchino után is kávé- tosta, sajtal, vaj nélkül, nem baj, hogy száraz
több helyen majnem ott felejtett lou reed hanglemez-milyen színű m'ms kitalálósdi-homokfal mászás, 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                

                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                       

                                                                                                                                                                                                                     
                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                          


Oldalakba se férne bele a hétvége, így nem is próbálkozok, marad ez a pár szó, így persze még kevesebb, mintha megpróbálnám összefoglalni mondatokban, de nekem marad a 420 kép emléknek, a többieknek meg pár kép: 

Aveiro és Coimbra