Ki hogyan képzeli el a jövőjét?

45 ezren jelentkeztek felsőoktatásba 2012-ben Portugáliában és több, mint 80 ezren a Casa de Segredos reality show harmadik évadjába...

Get on the board (PT/HUN)

No domingo estávamos perdidos no Porto. "Aparcados" perto da Estação de São Bento,  a olhar para o mapa e tentar a encontrar o caminho para o supermercado. Um casal estrangeiro ofereceu-nos dois bilhetes para os autocarros hop on-hop off. Comentaram que tinha validade de dois dias, mas eles já iam sair do Porto . Que simpáticos. Apanhámos o autocarro, tornámo-nos rapidamente em turistas com câmara no mão. Fizemos um lindo passeio de umas duas horas, depois tivemos de ir buscar as nossas malas. Mas como o bilhete ainda era válido, procurámos um casal simpático, também "aparcados" na Praça dos Aliados com um mapa. Fizemos a mesma pergunta: Não querem andar um bocadinho no autocarro, pois nós temos de apanhar o comboio, mas ainda podem usar durante umas horas. Agradeceram. O círculo assim  ficou completo.

Ficámos apenas com esta imagem e outras fotos tiradas no topo de um autocarro vermelho.

Vasárnap épp Porto városában immár másodjára, tudatosult bennünk, hogy a turista térkép rossz, nem csak nekem, térképet olyan formán olvasónak, aki mindig forgatja, legszívesebben pedig ráállna, hogy így vegyem be az irányt, hanem Frednek is. Épp a pályaudvarnál álltunk forgatva, tudva, hogy az utca, amit keresünk közel van, mégis csak tettük a köröket. Ekkor odajön hozzánk egy pár és megkérdezi, hogy nem kérjük-e a turista buszra szóló jegyüket, előző nap vették, még ma is jó, de mennek tovább. Hát így utaztunk piros turista buszon, fényképezőgéppel a kezünkben és fülhallgatóval a fülünkben. Amikor a közel két órás út végén visszaérkeztünk, de mielőtt visszaindultunk volna a szállásra a csomagokért, egyértelmű volt, hogy mi is tovább adjuk még a jegyet, hisz még órákig jó volt. Kerestünk, egy szimpatikus párt és odaadtuk neki a jegyeket. Megköszönték. Így történt, hogy csak képünk van a jegyről, a térképről.

"Be so good, they can't ignore you" - Steve Martin (legalábbis ez a tervem)

Amikor kicsi voltam tanár néni akartam lenni, aztán meggyőztek, hogy abból nem lehet jól megélni. Aztán éveken át tanítottam spanyolt, és ezekből a magánórákból azért elég jól megéltem suli mellett. Végeztem, Portugáliába költöztem és lett "rendes" munkám. Mígnem egy napon bekerültem egy csoportba és megismertem pár embert, barátot. Ők is megismertek, és így kezdődött...

Felkértek, hogy legyek vendég blogger egy éves marketing konferencia blogjában. (cikk) De még mielőtt, megjelent a cikk, egy iskolába is kerestek helyettest, egy kurzus digitális reklám moduljához. Hát én lettem, így indult "tanári pályám". 15 óra, 9 már megvolt. Annyira izgultam elsőre, mégis 15 ember meredt rám 3 órán keresztül. Hatalmas érzés, hogy külföldiként, megértenek és elismernek. És, ha már magamat fényezem, mégis csak a saját blogom (naplóm) tegnap pedig "Erasmusos-Egyetememen" beszéltem social mediaról közel két órát. És itt még nincs vége, megyek még egy másik egyetemre is és aztán kitudja... most nem állok meg...