Megjártuk az andalúz fővárost.
Már kezdtem elfelejtni, mennyire is jó és szép Spanyolország,és a portugálok sokszor alaptalanul illetik negatív kritikákkal.
Mert tény nem beszélnek ill. nagyon rosszul beszélnek angolul (tisztelet a kívételnek), de még hajnalban is megkérdezik az utcán csatangoló külföldit, hogy kell e segítség. (tény spanyolul),
a nyelvtudásokról még annyit, hogy a casa de pilatos-ban sikerült elcsípnünk egy angol idegenvezetést, ahol néha nehezen értettük, a vezetést, néhol nehezen tartottuk vissza a nevetést, mert hát a kedves lány bizony a képen látható "olimpik gudsztól" beszélt.
De az egész magával ragadó :) bájos, tisza, arab hatás érvényesül mindenhol. Látszik, hogy nem szegény, hangulatos, mint Lisszabon, de nem láthatók lepukkant részek, elhanyagolt házak. Egyedül talán felülről nem különösebben lenyűgőző. Amíg Lisszabon számtalan kilátója, hívogat, hogy lecsüccsenjünk ott egy padra, olvassunk, sörözzünk, nézzük a várost, a piros háztetőket, az különböző, de mégis hasonló hangultú házakat, addig Sevilla felülről semmilyen...
Tapas... nagy találmány. Voltatok már úgy, hogy annyi jól hangzó dolog volt az étlapon, hogy azt se tudtad, melyiket kérted, hát erre a kérdésre itt a válasz :) de még a kapjunk be valamit gyorsan, de nem vagyok túl éhes problémára is itt a válasz. Hátmég a jó lenne enni valamit, hogy a sör-bor ne ártson meg. Kedvencünk a mandul szószós csirkemell volt ill. a krumpli "brava" módra. De ettünk még churrost, hát nekem nem akkora szám.
Szóval láttunk az Alcazárt, a Katedrális a Giraldával a Casa de Pilatost, ettünk spanyol ételt, és láttunk természetesen flamencot, ha már Andalúzia. A helyi tippet megfogadva a turistáknak szóló bárok és éttermek helyett, egy sevillaiak által látogatott Peña-ban nézük az általam a "spanyolok fadojának" nevezett műsort. Volt gitáros, táncos, féltranszban éneklő, az érzelmes dalokat végis könnyező énekes és ritmusszekció.
 |
| Sevilla |
