Get on the board (PT/HUN)

No domingo estávamos perdidos no Porto. "Aparcados" perto da Estação de São Bento,  a olhar para o mapa e tentar a encontrar o caminho para o supermercado. Um casal estrangeiro ofereceu-nos dois bilhetes para os autocarros hop on-hop off. Comentaram que tinha validade de dois dias, mas eles já iam sair do Porto . Que simpáticos. Apanhámos o autocarro, tornámo-nos rapidamente em turistas com câmara no mão. Fizemos um lindo passeio de umas duas horas, depois tivemos de ir buscar as nossas malas. Mas como o bilhete ainda era válido, procurámos um casal simpático, também "aparcados" na Praça dos Aliados com um mapa. Fizemos a mesma pergunta: Não querem andar um bocadinho no autocarro, pois nós temos de apanhar o comboio, mas ainda podem usar durante umas horas. Agradeceram. O círculo assim  ficou completo.

Ficámos apenas com esta imagem e outras fotos tiradas no topo de um autocarro vermelho.

Vasárnap épp Porto városában immár másodjára, tudatosult bennünk, hogy a turista térkép rossz, nem csak nekem, térképet olyan formán olvasónak, aki mindig forgatja, legszívesebben pedig ráállna, hogy így vegyem be az irányt, hanem Frednek is. Épp a pályaudvarnál álltunk forgatva, tudva, hogy az utca, amit keresünk közel van, mégis csak tettük a köröket. Ekkor odajön hozzánk egy pár és megkérdezi, hogy nem kérjük-e a turista buszra szóló jegyüket, előző nap vették, még ma is jó, de mennek tovább. Hát így utaztunk piros turista buszon, fényképezőgéppel a kezünkben és fülhallgatóval a fülünkben. Amikor a közel két órás út végén visszaérkeztünk, de mielőtt visszaindultunk volna a szállásra a csomagokért, egyértelmű volt, hogy mi is tovább adjuk még a jegyet, hisz még órákig jó volt. Kerestünk, egy szimpatikus párt és odaadtuk neki a jegyeket. Megköszönték. Így történt, hogy csak képünk van a jegyről, a térképről.

"Be so good, they can't ignore you" - Steve Martin (legalábbis ez a tervem)

Amikor kicsi voltam tanár néni akartam lenni, aztán meggyőztek, hogy abból nem lehet jól megélni. Aztán éveken át tanítottam spanyolt, és ezekből a magánórákból azért elég jól megéltem suli mellett. Végeztem, Portugáliába költöztem és lett "rendes" munkám. Mígnem egy napon bekerültem egy csoportba és megismertem pár embert, barátot. Ők is megismertek, és így kezdődött...

Felkértek, hogy legyek vendég blogger egy éves marketing konferencia blogjában. (cikk) De még mielőtt, megjelent a cikk, egy iskolába is kerestek helyettest, egy kurzus digitális reklám moduljához. Hát én lettem, így indult "tanári pályám". 15 óra, 9 már megvolt. Annyira izgultam elsőre, mégis 15 ember meredt rám 3 órán keresztül. Hatalmas érzés, hogy külföldiként, megértenek és elismernek. És, ha már magamat fényezem, mégis csak a saját blogom (naplóm) tegnap pedig "Erasmusos-Egyetememen" beszéltem social mediaról közel két órát. És itt még nincs vége, megyek még egy másik egyetemre is és aztán kitudja... most nem állok meg...

Mennyire elég az annyi? - low budget étkezés

A Kantar Worldpanel kutatása szerint Portugáliában az alsó osztályba tartozók 23,60 eurót költenek élelmiszerre hetente, a közép osztály pedig közel 31 eurót, nem számítva az éttermi étkezéseket. - áll a Sábado heti lapban megjelent egy cikkben... Ezt leszámítva tartom botrányosnak az újságíró tollából, vagy billentyűzetéből megjelent sorokat, mely szerint az írója bemutatta, hogy ez mennyire lehetetlen. Tudom én, hogy 3,37 euróról beszélünk naponta, és ez sok esetben nem elég egy változatos és tartalmas étrendre, ha még idő hiánnyal is küszködünk, de ez nem jelenti azt hogy konzerv virslin ill konzerv sóleten kelljen kibírnia egy hetet, hogy penészes húst egyen, majd a hét végére elrontott gyomorral és közel fél kiló fogyással érkezzen, majd megmutassa az amúgy egyre szegényebb népnek, hogy amúgy, e hét végén a barátnőjével egy étteremben 33 eurót költöttek vacsorára... Hát igen, nem is értem, hogy engedhette a szerkesztő, hogy ez a cikk megjelenjen, nem egy főzni és vásárolni/tervezni nem tudó férfinek kellett volna egy ilyen cikket megírnia. Amióta olvastam, csak azon jár az agyam, hogy ez a napi kicsit több, mint 3 euró ennyi kevés itt Portugáliában?
Kevés persze, de azért nem ennyire, hogy egy hét alatt lebetegedjünk és szenvedjünk.
A portugálok szerintem nagyon sok olcsó és tápanyagban és vitaminban gazdag recepttel rendelkeznek.
Nem rég folyt egy kampány, recept füzeteket osztottak teljen menütervvel, ahol az étel adagok minden esetben 1 euró alatt voltak.
Ha januártól megint drágulnak az árak és csökkenek a bérek, akkor miért kell egy olyan cikket közölni, ami az mutatja meg, hogy egy újságíró, láthatóan nem törődöm ételmódot élve különben, nem aggódva azon, hogy mit eszik, egy héten át, hogy szenvedett és evett borzasztó ételeket.

Hogy én mit gondolok? Minden probléma nélkül tudnék heteken át ennyi pénzből élni, és változatosan enni, ugyanakkor örülök, hogy megengedhetek magamnak egy két luxus terméket. Fair tradeből származó zöld teát ihatok, tönkölylisztből süthetek otthon kenyeret, egy eurós tejfölt etc. Nem bánom, hogy szinte minden nap főzök, mert így tudom mi kerül a tányéromra, és honnan, portugál zöldséget és gyümölcsöt veszek szinte mindig, kihasználom az akciókat és előre tervezek, így beleférnek az én kis édes luxus termékeim....

Szóval kérem szépen, felháborító volt a cikk, szerintem.

Az eredeti cikk itt olvasható - Sábado - 23/11/2011 - 98. old. http://www.sabado.pt/epapper/

Fado

Az UNESCO döntése értelmében a portugál fado – a magyar táncház mozgalommal együtt - felkerült a szellemi világörökség listájára.

A legtöbb fado, inkább szívfájdalomról és bánatról, a saudade ( a portugálok szerintik lefordíthatatlannak tekinteni, de egyféle mélabú, elvágyódás, szomorúság ez az érzés)

Van azonban egy-két vidámabb fado is, mint, pl. ez, a fado leghíresebb alakja, Amelia Rodrigues énelki:

Mi nélkül nehéz külföldön élni? (szerintem)

Ha már van hol lakni, van miből élni és van kikkel eltölteni az időt, akkor elvileg az alap dolgok megvannak, ahhoz, hogy hosszabb távon külföldön éljünk.
Akkor, melyek azok az extrák-tárgyak, amelyek nélkül már nem tudnám könnyen elképzelni az életem.

Advertising Age szaklap egyik cikkében, hogy miről nem tudna lemondani az átlag amerikai, az autó vezeti a listát. (http://adage.coverleaf.com/advertisingage/20111114?pg=6#pg6)
Majd internet, otthoni kávégép, smartphone, otthoni grill sütő, kondi bérlet következik.
Kocsi nélkül jól megvagyunk, de internet nélkül nem bírnám sokáig. Végülis ez az első pont otthon és itthon között. Család, Barátok, hírek, tv műsorok bármikor elérhetőek, tényleg csak kattintás az egész. Voippal még a nagyik is felhívhatók, potom összegért..
Egyébként nem is értem, hogy van a számítógép, laptop a listán. Nekem a laptop lenne az első, internet kapcsolattal.

A toplistámon lenne még nagy kedvencem az okostelefon. Pár hete vagyok egy boldog tulajdonosa, és tényleg "smartnak" érzem tőle magam. Munkába menet olvasom a híreket, boltban ha kétségem van, azonnal rákereshetek a neten a dologra. Ha látok valami érdekeset lefotózom és pár kattintással elküldöm emailben a családnak.
Ha eltévedek utcán, segít a google maps. Sőt olyan kis okosságaim is vannak, amik felismernek egy zenét pár mp-ből és megmondják mi a címe és ki énekli, stb.

Még mindig a technikai vonalon haladva: külföldön, már el sem tudnám most már képzelni, hogy ne lenne e-book readerem. Így most már a legtöbb magyar regényt, könyvet is fekve, elalvás előtt olvashatom, kényelmesen.

Milyen csoda dolgok születnek, melyek megkönnyítik az életem.

Nem rég talákoztam egy idősebb nővel, aki elvileg magyar lenne, de már nem beszél magyarul, 4 éves korában a szülei elhagyták Magyarországot, családjuk itt nem maradt és lassan a tudása is elhalt. Ma már azért ez elég nehezen képzelhető el... szerintem...

Akkor ott ebédelünk?

- De jó lesz a sült malac, ami belül puha, majd ropogós a bőre. 40 kilóméter Lisszabontól, gyerünk.

Már nem először utaztunk 40-60 kilométert, hogy malacot vagy tintahalat együtt ott, ahol azt "kell". A portugálok mind tudják, hogy igazi sült malacot Mealhada-ban vagy például Negraisban kell enni, tintahalat Setubalban, a pastel de nata pedig Belemben a legjobb, amit pastel de Belemnek hívnak. A régióknak megvannak a híres süteményeik és ételei stb. ami ott a legjobb :)
Persze Mo-on nem megyünk a hortobágyra palacsintáért, vagy Székelyföldre székelykáposztáért általában.
Itt az étkezés úgy látom sokkal központibb szerepet tölt be. Az utcák tele vannak kávézókkal és törzsvendégekkel, akik naponta ott isszák meg a kávéjukat és kísérik valami édes dologgal. Jön az ebéd, sok kockás terítős kis étterem vár, hogy ott együk meg az ebédünk, majd vacsora és erre is ugye meleg étel dukál.
Tehát múlt hétvégén Negraisban jártunk és isteni malacot ettünk, megérte a kilómétereket.

Ha pedig már gasztronómia: két hete a Bairro Altoban (szórakozó negyed) a nemzeti borokat támogató rendezvény keretiben több bár finom, minőségi borokat kínált 1,5 euró egységáron.

Megint kiállításon jártunk

Lehet azon vitatkozni, hogy mi is a művészet. Ma a CCB - Berard múzeumban voltunk. Nem az állandó kiállítás volt a cél, de ha már arra jártunk, gondoltuk megnézzük azt is. Hosszú lista a művészekről és a korokról, volt kubizmus, dadaizmus, szürealizmus, pop-art, op-art többek között. Már jártam ott korábban, de akkor több művész épp akkor volt kölcsönben. Szerintem Ad Reinhardt - Abstract Painting képe is, mert nem emlékeztem rá. Igazából nem is tudom, honnan tudják biztosan, hogy az eredi képet kapták vissza, hisz egy sima fekete négyzetről beszélünk. Vagy, ha a festő többet csinált volna, hogy más múzeumnak is jusson, akkor veszítene az értékéből? Ha valaki mégsem tudja elképzelni, hogy miről beszélek katt ide.

A Berard kollekcióba is jutott Vasarely. Még ha az egyszerűbbekk közül is van, akkor is a kollekció egyik legjobb darabja. (a kép). Egyébként van itt Moholy-Nagy László kép is.

Igazából már így is többet írtam erről, mint amennyit megérdemelne.

Szóval, mi a Vik Moniz kiállítására mentünk. Szemétből és egyéb dolgokból alkot képeket, majd annak fotóit láttuk a kiállításon.

Ha kategóriákba szeretném sorolni, akkor egy) ételekből festett képek, úgy mint olvasztott csokoládé, ketchup ill. ez a két Mona Lisa kép dzsemből ill. mogyoróvajból készült.

Kategória kettő) Szemétből ill. kisebb tárgyakból készült képek

Az egyik legérdekesebb kép, a Világ számítógépekből: (nagyban)

A két kedvencem, mondjuk úgy, hogy Van Gogh és Monet "cover"

Voltak, jó számmal számomra meg nem értett képek. Így készült filmen láttuk mennyi munka is van a földre rajzolt képekkel, de miért is olyan nagy szám ez? Látni egy borítékot, kulcsot, pipát, munka képpel kikaparva, persze nagy munka kimérni, de akkor is...

Színház a boltokban

A júniusban ünnepel Lisszabon, a "Színház a boltokban" is a program része, és állítom, az eddigi legjobb és legérdekesebb program volt, amelyen Lisszabonban vettünk részt.

Lisszabonban több, régi kicsi és több, mint vagy legalább majdnem száz éves, valamilyen termékekre specializálódott bolt van.

Igazán érdekes ezeket csak úgy is meglátogatni, mert a legtöbb nagyon szép belülről, de ennek a programnak köszönhetően bemehettünk a "színfalak mögé" is.

Ezek a boltok fél órás kis előadásokat tartottak, ami összefüggött az árult termékkel vagy épp az alapító családdal. Néhol zene, zongora, harmonika vagy gitár kíséret is volt, énekeltek, jelmezbe öltöztek és sokszor bevonták a nézőket is.

Mi péntek este egy "az egyetlen nem boltban" hanem egy kávézóban kezdtük. Vagyis nem pontosan kávézóban, hanem tejeldében, tejivóban. (Ma már nem arról híres, hogy tejet árulnak, az pont dobozos, de van süti és mindenféle más innivaló). Nagyon-nagyon szép belülről: kép
Itt a mese arról, szólt, hogy az alapító egyik unokája, hogy kötött ki Írországban, a Titanickal.

Ezután vettük kalapunk és mentünk a konzerv-boltba (kép). Ahol száznál is több féle halkonzervjük van: tonhal, szardínia, makréla, tőkehal és különféle fűszerekkel meg zöldségekkel. Jaj, ha visszamegyek, nem is tudom, hány félét veszek majd. Az itteni darab a szardíniákról szólt, harmonikával kísérve. A fő mondanivaló, "vesszek a grillezett szardínia (aka. pl. a Szent Antal ünnepség legfőbb étele) és éljen a konzerv szardínia".

Harmadikként a fonalboltban voltunk. Itt nem maga az épület, hanem a rengeteg színű és mennyiségű fonal fogott meg. Táncos előadást nézhettünk itt meg Ariadnéről.

A pénteki utolsó előadás a veteménymag üzletben az örök életet adó magról szólt.

A maratón folytatódott szombat délelőtt, ahol jártunk még egy kalapboltban (kép). Egyedi ingeket és zakókat készítő szabónál (kép), ahol megtudtuk, hogy is készül az egyedi méretre gyártott ing és zakó. Évente csak ingból 2500-3000 db készül. Az egyik "kávét-teát-csokoládét-kekszet-forgalmazó boltban"(kép) a portói borról hallgattunk meg egy kis előadást. Figyelem, a boros üvegeket nem szabad letakarítani, minnél porosabb annál jobb. Hogy hogy is van ez, ez itt nézhető meg.

Végül pedig a szombati első megálló a "Babák kórházában" volt (kép), több ezer baba és baba darabok. Van több szekrény csak kar, arc vagy épp láb darabokkal. (kép)

Hát erre jártunk.

Egy olyan országban élek...

Egy olyan országban élek, ahol manapság a reggeli híreknek csak két fő témája van: a foci és a gazdasági válság, ahol nem telik el nap, hogy ne lenne szó elbocsátásokról, a bankok leminősítéséről, a lakosság eladósodásáról, vagy az egyre gyengülő vásárlási erőről.

Ez az ország, ahol a foci mindenek felett áll. A leghíresebb portugálok Christiano Ronaldo (jelenleg a Real Madrid focistája és Mourinho, aki ott edző), ahol a miniszerelnök lemond (José Socrates), de a Porto FC elnöke Pinto da Costa, már vagy 30 éve ül az elnöki székben.

Egy olyan országban élek mely, élen jár a meghirdetett sztrájkok számát tekintve. Ahol heti szinten volt metró és buszvezető sztrájk a reggeli órákban, vagy hétfőre és pénteki napokra eső vonat sztrájk és mindig látni lehetett meglepődő embereket.

Egy olyan fővárosban élek, ahol létezik még kiskereskedelem, sarki zöldséges, vagy egyéb termékre specializálódott bolt (kalapos, kesztyű bolt, konzerveket áruló szaküzlet stb.)

Ebben a fővárosban található a világ legrégebbi könyvesboltja is.

Itt található Európa legnagyobb bevásárlóközpontja (Dolce Vita Tejo) outletje (Freeport), kaszinója (Casino de Estoril), és hídja (Ponte Vasco de Gama) vagy korábban Európa legnagyobb karácsonyfája.

Egy olyan országban élek, ahol télen didergek a 13 fokos nappaliban.

És ez az az ország, mely a megújuló energiaforrásokból nyert, környezetbarát energia termelésében élen jár Európában. Itt található Európa korábbi legnagyobb szélerőmű parkja is (Parque Eólico do Alto Minho).

Ez az az ország, ahol az abortusz még csak négy éve legális, 2007 óta.

Ez az az ország, ahol hónapokat kell várni egyes kórházi időpontért. De ennek az országnak az egyik legalacsonyabb a világon az újszülöttek halálozási aránya, és jobb, mint az európai uniós átlaga.

Egy olyan országban élek, ahol napi szinten hallani a bankok és hitelintézmények leminősítéséről. De ez is az az ország, ahol a világ egyik legjobb ATM hálózata van kiépítve, olyan műveleteket lehet végrehajtani, amely még Németországban, Angliában vagy az Egyesült Államokban sem lehetséges. Ez az az ország, ahol semmilyen banki műveletért nem kell külön fizetni, legyen az pénzfelvétel vagy átutalás online vagy akármilyen ATM-en keresztül.

Egy olyan országban élek, ahol a hagyományok még erősen élnek, ahol a város régi, elhagyatott, felújításra szoruló épületei az elmaradottságot tükrözik. De ugyanakkor, ez az az ország mely feltalálta a biometrikus fizetést a benzinkutakon. Ez az az ország, amely rendkívül előrehaladott a tenger hullámok általi energiatermelési kutatásokban, ahol több vállalat dolgozik a NASA.

Egy olyan országban élek, ahol színházat rendeznek a metróban, és ahol kifejlesztettek egy nagyon kényelmes rendszert az autópályadíjak kifizetésére. (via verde - elektronikus doboz, amelyet a jármű szélvédőjére rögzítenek, így nem kell megállni a fizetőkapuknál, hanem a fenntartott sávban egy elektronikus rendszer rögzíti az áthaladást.)

Ez az az ország, ahol a lakosság fejenként 40 kg szardíniát és tőkehalat eszik meg együttesen. És amely ezért annyi tőkehalat importál (200 ezer tonna), hogy a norvég kvóta (210 ezer tonna) csaknem mind itt köt ki.

Ez az az ország, amely feltalálta az előre fizetett mobiltelefon kártyákat és ahol a legtöbb embernek legalább két különböző szolgáltatónál van telefonja. És ez az az ország, mely Európában legtöbbet használja a mobiltelefonját.

Ez az ország adja, az európai biztosság elnökét (José Manuel Durão Barroso).

Ez az az ország a világ legnagyobb parafatermelője.

Ez az ország törölte el elsőként a világon a halálbüntetést és ez az ország is, hol még csak négy éve legális az abortusz.

Ez az az ország, amely megtanította az angolokat teát inni, az első angol királyné, aki öt órakor teázott portugál volt.

És én ebben az országban élek két éve.

Ez az ország Portugália.

Úton

Országjártunk, Észak-Alentejo, a spanyol határhoz közeli rész. Dimbes-dombos, paratölgy ligetes, mezei virágos rét, gólyafészkekkel, kis falvakkal. Szeretem a természetet, de a kis utcás falvak, városok még ennél is jobban vonzanak. Több száz képet tudok készíteni a szűk utcákról, ahol minden ház fehér és az ablakokat meg az ajtókat sárga festék keretezi. Ezen ajtók pedig zöldek vagy barnák. Majd az ajtó előtt hatalmas cserepekben és kaspókban virágok, hortenziák és rózsák. A lakosok pedig kiülnek az utcákra, a legtöbb bácsin pedig ing és öltönynadrág. Kifogástalan állapotban, szépen kivasalva. Beszélgetéssel töltik a napot, útbaigazítják, azt aki eltéved, vagy csak keres valamit.

Ezen kisvárosok Portalegre, Marvão és Castelo de Vide. Dombra épültek és mindegyiket várfal veszi körül, ami megmászható és körbesétálható. A kilátás gyöngyörű, zöld, vagy piros pipacsos, paratölgyekkel meg oliva ligetekkel.

További képek itt

Sárgába és lilába öltözött Lisszabon

world press photo

Bárki, aki úgy érzi, rossz országban él, kilátástalan a helyzete, világválság van, az álljon meg egy perce, nézze meg az éves world press photo kiállítást, és rájön, hogy szerencsés, mégsem olyan rossz országba született, hogy tehet valamit a sorsáért... nincs polgárháború, gerilla harcok, nem gyakori az utcai lövöldözés. A verseny győztese egy afgán lányról készített portré, akinek a férje levágatta orrát és füleit, mert ő a rossz bánás mód elől visszamenekült szülei házába. (az összes kép itt)

Könnyebb témaként, álljon itt két kép, az első a kiállításról, a másikat neten találtam, nagyon tetszik az ötlet.

Mouraria

Alfama, Mouraria és a Vár-negyed, ahol még az átlagnál is jobban megáll az idő, ahol az utcák összevisszaságban kanyarognak, ahol a csupán egy métere széles-szűk utcákon az ajtó előtt szárítják a ruhákat, ahol a nagyszoba sokszor erre a pici szűk utcára nyílik, ahol a lakók még mind ismerik egymást és törődnek egymással, ahol még két év után is találok olyan utcákat ahol még sose jártam. Egy fotós az ott lakók mindenapjairól készített fotókat tett egy hagyatottan álló ház falára. A lila graffiti azt mondja "elhagyatott ház a városban". Sok helyen látni még a következő szövegeket is: "annyi ember ház nélkül, annyi ház ember nélkül" ill. "itt élhetnének is". Ilyen képeket itt meg itt.

A blogom nevet váltott...

Judit újra Lisszabonban lakik, sokáig ez volt a címe, aztán tegnap megváltoztattam. Mondhatnám, hogy civil kezdeményezésre történt. Vagy szolidaritás a Moszkva térrel.

Amúgy kéretik visszanevezni a teret!

(Az igazság az, hogy tényleg volt kezdeményezés, na jó legalábbis egy kérdés, hogy miért is ez még a címe)

Szóval, akkor most várom az aláírásokat és a névjavaslatokat.

(kép flickr-ról -jiwoo, sajnos én már majd csak a Széll Kálmán teret tudom lefotózni)

portugál módra

igen, ez egy buszmegálló, ja, tábla is van arról, hogy mely busz áll meg itt, hogy hol?

Hát, úgy a magasban, jó sok méterrel a föld felett.

Egy perces történet

Itt Lisszabon központjában is sok olyan földszinti lakás van, ami szó szerint az utcára nyílik, belépsz és máris a nappaliban vagy… ha pedig itt a jó idő, akkor többnyire ez az ajtó szolgál arra, hogy friss levegő járja át a házat. Szombaton jöttünk haza, amikor is egy idős néni kint állt az ajtóban majd megszólított minket, hogy fel szeretné hívni Paula keresztlányát benne van a telefonban, de megnyomott valami és nem megy. Segítettük.
Most nem találtam jobb képet, ez a fotóm inkább egy részét mutatja meg annak, hogy milyen idősnek lenni.

virágszőnyeg és kék tojások

Ez még egy múlt heti kép, Carcavelosnál az óceánparton, a strand egyik dombját ilyen lila virágszőnyeg borította, persze, hogy a homokos part helyett inkább ide dőltünk le...

Most sajnos egyelőre nincs ilyen szép idő, így a négy napos ünnep első napján itthon ülünk, várjuk, hogy megkelljen a kenyér, meg a kalács…

A tojások megfestve… gondolhatjátok, bio módon J ha esetleg még idén valaki kedvet kapna, előző nap egy negyed lila káposztát főztem 4-5 dl vízben úgy 40 percet, majd elzártam a gázt és mivel nem volt még főtt tojásom otthagytam levében tegnapig. Akkor megfőztem a tojásokat és a lila lébe beletettem 2 kanál ecetet majd a tojásokat és abban álltak vagy 3-4 órát… először azt hittem sose lesz színük… de végül csak képek lettek…

Kellemes húvéti ünnepeket mindenkinek!

Szardíniák Lisszabonban

Már folyik a készülődés az "éljen a szardínia" ünnepségekre, ahogy jön a jobb idő egyre több fesztivál és egyéb más ünnepség veszi kezdetét.

Júniusban aztán jön Szent Antal (Santo Antonió) az utcai szardínia sütéssel, feldíszített utcákkal, majoránnával. Már alig várom :)

Épp most zajlott le a facebook az idei szardínia tervező verseny, abszolút nem értem, miért pont azokat a szardíniákat választotta a zsűri. De összeraktam én is a saját kis listám.

Olyanokat választottam, amiken tényleg érzem a portugáliai hangulatot, a nyári ünnepségeket, Lisszabon jellemzőit... (kattintsatok a képre, és akkor látszanak szépen nagyban)

Az első hat szardíniát azért választottam, mert visszaadják a portugál motívumokat, színvilágot, a kakast vagy a fadot.

Az első oszlop alján csempe minták, a második oszlop tetején, meg utcaköves minták.

Portugália a világ egyik legnagyobb (vagy legnagyobb parafa termelője) Még Obama is parafa táskát kapott itt ajándékba.

Lisszaboni látkép, ceruzarajz, egyszerűen csak olyan szép. A kék terítő minta, a hangulatos, kicsi éttermeket juttatja eszembe, ahol ezekre még egy papír terítő kerül. Olyan papírlap, amelynek egy másik felhasználási módja a napi menü felírása filccel, majd az ajtó elé ragasztása. És ha más szardínia és kis étterem, van olyan pici, ahol a szardínia az utcán süt, nem is az étterem konyhájában.

A második oszlop utolsó előtti halacskáján egy örök kedvencem, a teregetett ruhák, ill. a jún.13-ai ünnepségek alkalmával kapható majoránna ill. a foci-vb/eb alkalmával kilógatott zászló (ami aztán jól ott is marad még évekig)

Az utolsó szardínia kalapjában pedig Fátima (Mária-kegyhely), fado (gitár) és kakas.

A kakas Portugália jelképe.

"egy Santiago de Compostelába tartó zarándokot ártatlanul lopással vádoltak és halálra ítéltek. Amikor az elítéltet utoljára a bíró elé vezették, az éppen vacsorázni készült, és egy sült kakas volt előtte. Az elítélt azt mondta, hogy a kakas életre fog kelni és kukorékolni fog, ami az ő ártatlanságát fogja bizonyítani. A kakas csakugyan életre kelt, a zarándokot szabadon engedték."

A harmadik oszlop tetején villamos. A sárga, pici, dombokon fel-le szaladó villamosok Lisszabon jelképei.

Az oszlop hatodik hala egy graffiti szardínia. Mostanság kezdték hatalmas festményekkel - graffitikkel kifesteni az évek óta elhagyatva álló épületeket. (katt ide egy képért)

A következő, szardíniás dobozból szardínia, majd egy cserép majoránna, amelyek mindig tartalmaznak egy kis idézetet versikét is és a fiúk veszik a szerelmüknek. (az enyém tavaly sajnos, meghalt - esküszöm nehezebb életben tartani, mint magát a szerelemet :D)

Itt vannak a győztesek: link

Ugye igazam van, az én választásom jobb?

Fekete-zöld

Olyan fekete-zöld kedvem van...hogy az milyen, hát ilyen mint a kép. Kezd kisütni a nap, átmegyünk zöldbe végre a szürkéből.

Alattam a város... Na jó az igazsághoz hozzátartozik, hogy az irodánk a 4 emeleten van, de akkor is ez a város legmagasabb pontja. Látszik mindenhonnan. Néha az a morbid érzésem van, hogy ha egyszer történik itt valami Lisszabonban, egy repülős pilóta eltészeti az irányt az a 3 torony egyikének tetejében kötne ki. Cunamitól persze védve lenne.

és a kilátás is szép, inkább kinézek az ablakon.

Alattunk a bevásárlóközpont, de ha messzebb nézek, már láttom a hidat meg a Krisztus-szobrot. De előtte még ott a golf pálya, ami sose működött, de azért a gyepje szép zöld.

Pici döntések

országimázs vagy micsoda...

ha elsétálok egy utazási iroda előtt, mindig rápislantok a hiretésekre, hogy kínálnak-e utazást Budapestre, illetve milyen képpel próbálják odacsábítani a portugál utazni vágyót.

Most épp egy ropogtatni valókat gyártó (kövezettek meg, de nem tudom az ipar helyes megnevezését, a snack szót meg nem akartam használni) nyereményjátákában van budapesti út.

Itt készült a partnercégnél a dizájn. Először a dunaparti királylányt akarták a képre - persze az nem tudták, hogy mi is ő- de végül győzött egy "épület/híd jobb lenne"-elv, csak hát a designer nem találta megfelelőnek a Lánc-hidunkat, így dobtam be a Halászbástályt, ami könnyen körbevágható és magában is jól mutat. Szóval, ez alakalommal a magyar lány mondta meg, mit néz majd hónapokig a portugál.

És itt a link a végeredményről: http://www.matutanofrutosecos.com/