![]() |
| Guimaraes |
![]() |
| Porto |
Katt a képekre!
Szerintem normális, hogy kicsit mindenki izgul, mert az ismeretlenbe indultunk...
De a repülőről leszállva már nem volt időm, azon filózni, hogy mi lesz, mert meg kellett találnom a hostelt egyedül Lisszabonban....
És aztán telnek a napok majd hetek legvégül a hónapok és megszokod az új életet, új életritmust, és rájössz, hogy ez most nem egy hosszabb vakáció, mert elfogy a hozott liszta bugyi és habár néha semmi kedved kimenni a lakásból muszáj boltba menni, mert az éhség nagy úr... de közben minden annyira jó lesz, hogy nem sietsz majd haza, még ha lesz is aki hiányzik.

Vannak jobb pillanatok, jobb hónapok, félévek, és ezeken is belül különösen jó percek, napok, hétvégék... na ez egy ilyen volt...
A szilveszter kipihenéseként, északra mentünk.
Szavakban összefoglalva: zuhé-éjszaka-nap-eső-nap-szivárvány-nap-nap-nap
Óceánpart-homok-csak horgászok-hullámok-kék ég-szíves házak
5 ágyas hotelszoba-több helyen érdeklődés -kávézók-espanada-kávé-kávé-cappuchino után is kávé- tosta, sajtal, vaj nélkül, nem baj, hogy száraz
több helyen majnem ott felejtett lou reed hanglemez-milyen színű m'ms kitalálósdi-homokfal mászás,
![]() |
| Aveiro és Coimbra |
És egy csokor idézet még:
"Az élet az ami velünk történik, miközben nekünk teljesen más terveink vannak."
"Life is what happens to you while you're busy making other plans" - John Lennon
Ha az élet citromot ad, csinálj limonádét!
Mindenki meghal, de nem mindenki él igazán.
“Az élet olyan, mint a biciklizés. Nem lehet egyensúlyban tartani, ha egy helyben áll.” (Linda Brakeall)
Ha már padlón vagy, akkor törekedj arra, hogy felvegyél onnan valamit!
Ha a szivárványt akarod, az esõt is el kell viselned.
A grapefruit definíciója: Olyan citrom, amely kapott egy lehetőséget és élt vele. - Oscar Wilde
“Az optimista olyan fickó, aki hisz abban, hogy a légy azt keresi, hogyan juthatna ki a szobából.” (Samuel Goldwyn)
Mindnyájan nagy dolgokra törekszünk, és nem vesszük észre, hogy az élet kis dolgokból áll össze. - Frank A. Clark
An old man turned ninety-eight
Forralt bor:
1 üveg fehér bor, fél üveg víz, cukor, fahéj (én őrölttel szeretem), szegfűszeg (egész),
citromféj (nem reszelve egészbe egy kb. 5 cm darab), 1 narancs szigorúan fehér mentesen, karikázva, és a héja (fehér mentesen hámozva)
Szentesén előkerült dolgok:
Dagmar egy vicce:
An Italian, French and Indian went for a job interview in England.
Before the interview, they were told that they must compose a sentence in
English with three main words: green, pink and yellow..
The Italian was first: "I wake up in the morning. I see the yellow
sun. I see the green grass and I think to myself, I hope it will be a pink
day.."
The French was next: " I wake up in the morning, I eat a yellow banana,
a green pepper and in the evening I watch the pink panter on TV..
Last was the Indian, : "I wake up in the morning, I hear the phone
"green green", I "pink" up the phone and I say "Yellow"
Karácsony... a lehető legjobban indult és még jelenleg is tart... bár nehéz volt karácsonyi hangulatba kerülni hiszen, a 16 fok és ragyogó napsütés, kék ég inkább egy meleg őszi napra emlékezetett. A téli sálam is csak azért tettem a nyakamban, hogy azért mégis csak tél van! kérem szépen a pulcsi és kord zseki otthon már sokszor november elején a szekrényben van...
Ami emlékezetett ebben az időben a buszok számát lejző kijelzőn megjelenő Kellemes ünnepkeet vagy kellemes karácsonyt kívánó feliratok.
Karácsonyi illatok... fenyő illat ez hiányzik nagyon... sehol sem látni, a nagyobb boltokban, ahol a fa mégis csak a dekoráció részét képezi, mű. Este az ablakokat nézve az utcán csak el, elvétlve váltni egy egy kivilágított fát. Pedig a fenyőillat a lakásban amikor 25-én felébredek, na ez nekem a karácsonyi érzés.
Viszont a cukrászdákban az átlagnál nagyobb a forgalom, több zacskóval jönnek ki onnan az emberek, azt hiszem itt mindneki csak veszi a süteményt...(legalábbis a bolo rei-t)A boltokban sorokban várják, hogy végre az általuk vásárolt ajándékra is szép papír és masni kerüljön, a tökételes csomagolás...
Illatok... nekem a beijgli nem alapeleme a karácsonynak, de legalább ismerem az illatát, az itteni sütik nagy része ismeretlen... hiába lengi be a várost, nem tudom karácsonyhoz kötni.
Aztán szenteste, 3 a családja nélkül Portugáliában lévő erasmusos lány... megszokott időre tervezett vacsora... aztán Portugáliai behatás talán de végül csak 9 kor ültünk asztalhoz...akusztikus gitáron játszott karácsonyi zene, a délután sütütt mézeskapólácsony járta át a nappalit. Több napra elegendő, bármely családi asztalra beillő karácsonyi menüt varázsoltunk. A finom portoi bor és a fehér borból készül forralr bor pedig jó kísérőnek bizonyult.
25-ére aztán két karácsonyi ebéd meghívás közül is választhattam, hogy hát mégse töltsem egyedül a karácsonyt. Este pedig a lisszaboni casinoban az egyik leghiresebb énekes koncertjén voltam, ahonnan éjjel hazajövet kocsival még a kivilágított város legszebebb pontjait is láthattam.
Míg a legtöbb diák már hazafelé készül, szerencsére nekem még maradt egy kis időm...
időközben megint költöztem így most már Portugáliában ez a negyedik hely ahol lakok. Kint továbbre sincs hideg, és most már a benti körülmények is javultak (ill. én lettem edzettebb) ... mert az mégis csak jól esik, hogy ha kint süt a nap és 13fok van akkor most már szépen besüt a szobámba a nap és 19 fokora is felkúszik a főmérő és kánkikulába lépek be a szobámba :))
A város megkapta a karácsonyi kivilágítást, pár házról mikulás lóg, boltokban is látni karácsonyi dekorációt... karácsonyfaárust és havat viszont nem... itt nem egyértelmű, hogy karácsonyfát állíts otthon, de ha mégis állítasz, akkor az többnyire mű, és akkor állítod fel amikor akarod, 24-e szentestét pedig nem mindenhol tartanak...
de azért látni a készülődést... minden reggel amikor lemegyek a metróhoz a csendes éj szól egy táncoló mikulásból, vagy sapkás 15cm-es karácsonyfából...
Aztán a suli felé veszem az irányt, fúj a szél, de kék az ég, zöld a fű, színesek a fák levelei... emberek mindenfelé... mások a cipőjüket tisztíttatják, hátha a mikulás újra eljön...

Kind regards,
Carlos Mauricio