ha ez ember hajnali 4-kor (magyar idő szerint 5-kor) száll le a repülővel (mert szerencsére leszáll) és utána még vagy 40 percet vár a csomagra természtes, hogy fáradt...
de aztán megpillanthattam kicsiny de annál hangulatosabb lakásunkat.
megkaptam a kulcsom, aranyos kulcstartóra téve :)
belépve welcome tábla fogadott :)) mindig vágytam valami papírosra, hogy hello, boldog szülinapot... és ezt még nem a vége volt a meglepetéseknek, az hogy Fred kitakaírotta a lakást, csomó dolgog és étel is volt már, a hálóba vezető lépcsőtőlkezde felfelé rózsaszírmok vártak, ja és egy bolo de arroz.
Most még azért furcsa itt a lakásunkban, nem egy hotelben vagyunk, nem megyek innen pár nap múlva haza és még csak más sincs itt kettőnkön.
A szomszédokkal még nem találkoztam, de amit már tudok, szembe velünk nagy fehér bugyis lakó, láttam a 3 igazán extrém nagyot kiteregetve. Másik oldalt szembe idős néni, folyton a kis kilépős teraszán. És a leérdekesebb szomszédok: pont szembe velünk a kis erkélyen egy galamb, jó rengeeg van itt, meg is érne egy egész posztot (na majd talán) de ez a galamb, félhet a világtól, mert ki sem mozdul a virágcserépből... egy másik erkélyre pedig pont velünk egyiidőbe egy galamb pár költözött, még építik a fészket.
és az ablakokból még a vár is látható, 5 perc séta pedig a Rossio. szóval azért el se hiszem, hogy ittvagyok...
